Igazság [antikvár]

Részlet: "Szürke ködök terpeszkednek a hegyek felett. Alacsony fákon mint szakadozott bohócruha lógott a piszkosrőt, őszi lombozat. Fent, az orrom körül, messzebbről, halkan moraljott a fenyves sötétzöld tengere. Az ösvényen, az apró kövek között, a mély kecskenyomokban kicsi, szürke tócsák hevertek. Lassan, reszkető lábbal lépkedett előre. Hátán idomtalan rőzsecsomó terpeszkedett. Nagyujjú, piszkoslilás színű kezével megmarkolta a foszlott, silány kötelet, amely mélyen vágódott a vállába. Arca olyan volt, mint az esőmosta sziklák: fakó, mély, vésett ráncokkal. Szürke, kócos szakálla nedvesen simult állára, mint moha a kőre."