Ígéret [antikvár]

A férfi behúzódott egy kapualjba a szakadó eső elől, és az utca túloldalán lévő kicsiny, íves ablakú kalapos boltot nézte. A kirakat fölé írt aranyszín dőlt betűk láttán, melyek Belle nevét formázták, hevesebben kezdett verni a szíve. Két hölgy sziluettjét látta odabent; gesztusaikból ítélve tetszett nekik a kirakat kínálata. Végre elérte a célját - megbizonyosodott róla, hogy Belle valóra váltotta az álmát, ám most, hogy eljutott ide, ennél többre vágyott. Egy kövérkés, kipirult arcú matróna menekült be mellé a kapualjba az eső elől. Egy kifordult esernyővel viaskodott. - Ha nem áll el hamarosan, mind úszóhártyát növesztünk! - jegyezte meg kedélyesen, miközben az esernyőjét próbálta visszafordítani. - Nem értem, mi üthetett belém, hogy ilyen időben eljöttem otthonról. - Magam is éppen ezen morfondíroztam - felelte ő, és elvette az asszonytól az ernyőjét, hogy kiegyenesítse a bordákat. - Parancsoljon. - Amikor visszaadta az asszonynak, hozzátette: - Úgyis újra kifordul a szélben. Az asszony kíváncsian pillantott föl rá. - Maga francia, nem igaz? Nagyon jól beszél angolul. A férfi elmosolyodott. Tetszett neki, hogy a vele egykorú s