Így győztünk [antikvár]

Részlet: AZ OLVASÓHOZ Visszaemlékezéseim így kezdődött a háború című első könyvemben az Ukrajnában, a Don melletti Rosztov alatt és Moszkva déli megközelítési útvonalain 1941-ben lezajlott heves harcokat ismertettem. Ennek során igyekeztem bemutatni, hogy a szovjet emberek már a Nagy Honvédő Háború első, számunkra oly súlyos ütközetei során sem csüggedtek egyetlen pillanatig sem, hanem bíztak a kommunista párt bölcsességében, a szovjet állam hatalmában, népünk kimeríthetetlen erejében, bizton hittek győzelmünkben. Ez a meggyőződésük az ellenséggel szembeni küzdelem hihetetlen nehézségei ellenére is napról napra erősödött. Az olvasóim részéről tapasztalt jóindulatú fogadtatás arra ösztönzött, hogy tovább dolgozzam visszaemlékezéseimen. Második könyvemben azokat a háborús eseményeket próbáltam megvilágítani, amelyeknek magam is részese voltam: a barvenkovói és harkovi, a kurszki, a belorussziai, a balti és a kelet-poroszországi ütközeteket. Mint korábban is, munkámban most sem csupán emlékeimre és az azokban a napokban készített személyes feljegyzéseimre támaszkodtam. Nagy mennyiségű levéltári anyagot tanulmányoztam át, számos beszélgetést folytattam azokkal az elvtársakkal, akikkel együtt szolgáltam — egységparancsnokoktól kezdve a legkiemelkedőbb hadvezérekig. Azonkívül számtalan hazai és külföldi irodalmi forrást használtam fel. Hálás köszönettel tartozom a Szovjetunió Fegyveres Erőinek vezérkarában, a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta politikai főcsoportfőnökségén dolgozó elvtársaknak, frontharcos bajtársaimnak és mindazoknak, akik észrevételeikkel és tanácsaikkal segítettek e könyv megírásában. A SZERZŐ