Így kezdődött [antikvár]

Részlet: Belgrád, 1903. június 11. A belgrádi "Takovo" kávéházban a cigányok elrakják szerszámaikat, ásítozva várja a pincér, hogy fizetni szólítsák az utolsó vendégek, néhány mogorván maga elé pillantgató tiszt. A hosszú sovány mérnökhadnagy, Milutin Lazarevic, aki egyenruhás bajtársai között úgy fest állig gombolt fekete gummiköpenyében, mint rágöngyölt zászló a rudján, odainti a pincért és megkérdi mi történt, hogy ma már ilyen korán zárnak. A pincér kendőjével letörli az asztalt és vállat von: - A dalosünnepély, nagyságos uram. Mindenki fáradt és álmos. Ilyen ünnepéllyel sok a dolog. - A kikötő felől egy gőzsíp hosszan elnyujtott sivítása hallatszik. - Most utaznak Zimonyba az ünnepélyre jött utolsó vendégek.