Ilka szerencséje és egyéb elbeszélések [antikvár]

Ilka szerencséje. NEMZETES Gulácsi András uram, derék csizmadiamester és tisztes budai polgár, az 1685-ik év egyik juniusi délutánján őgyelgvést haladt át a debakhánén, amely török nevezettel az akkori timár-városrészt illették Budának. Gulácsi uram fekete üstökét, dacára a perzselő melegnek, prémes kucsma takarta, s kék ánglius-posztóból készült kapcsos nadrág feszült a lábán. Ezt a nyári meleget kicsúfoló felszerelést kiegészitette egy báránybőr dolmány, amelyről rétes alakú vitézkötés fityegett alá. Aki pedig azt hiszi, hogy a tisztes mestert, aki ugy neki ruházkodott, egész az északi pólusig kell elkisérnie, előre kijelentem: kellemesen csalódik. Gulácsi uramnak nincsenek ilyen embertelen szándékai, amit nyilvánvalóvá tesz az a körülmény, hogy egy pár vadonatúj szattyánbőr cipő lóg le a bütykös ujjáról, amely lépésenként odaverődik kifordított térde kalácsához. Ez a térdkalácsbeli abnormális időleges s alighanem nadrágjának köszöni Gulácsi uram...