Illusztris barátom! [antikvár]

Albino Luciani alig egy hónapots pápasága máig egyike azoknak a rejtélyeknek, amelyeket az élet és halál Ura Egyházának feladott. A ról amegjelent cikkek, könyvek mind ezt a rejtélyt próbálják bogozgatni, mindegyik a amga módján. Két veszély fenyeget közben. Az egyik, hogy utódjának erős egyénisége túlságosan homályba borítja alakját, - jóllehet éppen II. János Pál, aki már a névválasztásban is nyomába lépett, többször hangsúlyozta nagyságát és jelentőségét. A másik, hogy helytelen leegyszerűsítéssel hamis képet alkotunk róla. Úton-útfélen emlegetik a "mosoly pápáját", "a jó pápá", a kedves, tréfás, közvetlen, tapasztalatlan egyházfőt... Ez mind igaz, de korántsem elég. Nagy lelki rokonának, XXIII. Jánosnak legalább öt év adatott, hogy az Egyház élén alakulhasson és alakíthasson. I. János Pál éppen csak hogy bemutatkozhatott; megmutatni magát, cselekedni már nem jutott ideje. Ahhoz, hogy Istennek ezt a jelét értelmezni tudjuk, mindenekelőtt meg kell ismerkednünk vele egy kicsit, vagyis nagy vonalakban végignéznünk életét. Akkor kibontakoznak egyéniségének alapvonásai, döntéseinek indítékai, meglepően gazdag és mélyen kulturált lelkivilága. Mindezzel nem fejtettük meg a titkot, de közelebb jutottunk hozzá. Azután vizsgálnunk kell rövid pápaságának visszhangját. És a végén talán Szent Ambrussal tudjuk mondani: nem annyira azon kell szomorkodnunk, hogy Isten elvette tőlünk, inkább örüljünk, hogy nekünk adta.