Ilonka [antikvár]

Részlet a könyvből:"Ilonkám,aki már nem is az enyém, mert elvették tőlem, tétovázva, könnyes szemmel, reszkető kézzel el akarok itt búcsúzni Magától. Aki a legjobb, a legkülönb és a legnemesebb volt itt mindenki között, akinek finom és szent kezét ha még egyszer megcsókolhatnám, tán újjászületne megroskadt és megöregedett életem. Meghatott, simogató, szomorú nézéssel nézegetem minden este, ha egyedül maradok, drága és megdicsőült arcát és olvasgatom fájdalmas, gyönyörű leveleit és sokszor és újra elolvasom ezek között a legbúsabbat, a legbánatosabbat, a legutolsót.Ilonkám, Maga elment és engem, meg a kettőnk kis fiát itt hagyott örökre. Megbékülni, megnyugodni nem lehet soha, mert ha jól szétnézek magam körül, mindig rámszakad a bánatos érzés, hogy én mindent, mindent elvesztettem és bizony nagyon magamra maradtam."