Ilyen a világ IV. [antikvár]

Ebben a Chagall-idézetben minden benne van, amiért ez a könyv elkészült. Sass Sylviáról már sok mindent tudhat az olvasó vele készült interjúkból, portréfilmekből, életrajzi adatait lexikonok. Ki kicsoda? és hasonló kiadványok elárulják. Mégis aki meg akarja ismerni az igazi arcát, annak ez a képeskönyv mindennél többet elárul személyiségéről. A nyilvánosság előtt zajló rendkívül gazdag operaénekesi pályája közismert, azt is sokan tudják, hogy festőmíívész is, képeit számos helyen kiállították. A könyv célja bemutatni a két művészet találkozását az ő személyében. Ezért nem törekszünk most az énekesi pálya teljességének ismertetésére, jelentős szerepek, helyszínek szándékosan kimaradnak. „Csak" a festmények és szerepek kapcsolatát szeretnénk bemutatni vagy inkább elmesélni, hiszen érdekes, kedves történeteken keresztül ismerkednek meg a művésszel. Ő, aki világhírű sztár, természetesen őrizkedik a kíváncsiskodó, bizalmaskodó kérdésektől, lesipuskás fotósoktól. Annak ellenére, hogy zárkózott, sőt szemérmes egyéniség, hihetetlenül kitárulkozik, szinte „kiadja magát" festményeiben, amelyek szorosan kapcsolódnak az énekléshez. Miért kezd egy befutott, népszerű, ünnepelt operaénekesnő festeni? Talán mert a zene által nem lehet mindent kifejezni, amit a szerepein keresztül átél. Vagy mert magányosnak érzi magát, különösen egy idegen szállodai szobában, egy idegen városban, ahol hosszii heteket kell töltenie? így volt ez 1975-ben Hamburgban is, a Cosi fan tutte bemutatójára készülve, amikor először érezte, hogy érzéseit le kell festenie, ez megnyugtatja. Azóta is egyik legfontosabb oka, hogy ecsethez nyúl: a nyugalom, a harmónia, a kiteljesedés megtalálása. Ráadásul olyan emberről van szó, aki ha belekezd valamibe, azt nagyon magas fokon, hozzáértéssel szereti csinálni. Ezért elmerült a képzőművészet szakmai rejtelmeiben. Technikailag tudatosan fejlesztette magát, hamarosan eljutott oda, hogy olyan neves művészettörténész, mint Dr. Pogány Ödön Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója így méltatta: „A hangok mögött színek vannak, vélte és hitte Liszt Ferenc. E képek nagy vonzóereje, hogy egy zenében nagy tehetség alkotta őket, megmutatva egy másik művészeti ágban is képességeit. Sass Sylvia képeit magas fokú színérzékenység, a kifejezés szándékának érvényesítése jellemzi. Motívumai az egyetemes művelődéstörténet motívumai. Bibliai, mitológiai témák és a táj, amiben élünk. Képein átélt emlékek kelnek életre sajátosan, ahogyan Ő látja azokat." Stflusa egyéni, ugyanakkor példaképei ebben a művészeti ágban is vannak. Az egyik Chagall, akinél csodálja a képzelet elszabadulását a valóságtól, mélyen emberi érzelmekkel telítve. A színházat az ógörög idők óta a tragédia és komédia álarca jelképezi mindenütt a világon. A maszkok mint motívum végigkísérik festészetét is, hiszen énekesi pályája a színházhoz kötődik. Maszkot ölt magára a színpadon, ahol számtalan végletesen különböző karaktert jelenít meg. Eddig 41 főszerep, összességében 50 szerep áll mögötte. Legtettenérhetőbb nála a kapcsolat színház és festészet között, amikor előadás után hiányérzete marad. Az ábrázolt figuráról a zenén túl is van mondanivalója, ilyenkor segít a festés kiteljesíteni mindazt, amit megélt a szerep által. Csodálatos dolog Puccini, Verdi és a többi géniusz hőseit megeleveníteni, ez az előadóművészek kiváltsága, az interpretálás. Amit a vásznon kifejez az alkotás, az saját műve. Minden ecsetvonás meditálásból születik, miközben erőt merít a festésből, ami nemcsak a zenéhez kapcsolódik, de lelkiállapotot is kifejez, sőt filozófiai mélységeket ábrázol, sokszor a végtelen keresését, hitet, világnézetet, saját szubjektív látásmódja szerint. És mindazt, amit fontosnak tart az életben, leginkább az emberi kapcsolatokat, az összetartozást. Mindennek kézzelfogható csodálatos eredményei a képek. A festés, az alkotás és annak folyamata újabb erőforrás számára, intuíciót ad, ami visszahat a szerepek megformálására és új élményekhez vezet. (M) ilyen ez a világ? Csapó Endre munkássága egyedülálló az egyetemes magyar sajtótörténetben és a nemzeti emigrációban. Először is azért, mert jórészt neki köszönhetően is ma még van magyar nyelvű hetilap Ausztráliában. Hosszú évtizedek óta hétről hétre - korábban 24, ma is még 16 oldalon - megjelenik a kis csapat által írt, szerkesztett, összeállított páratlan magyar hetilap, miközben az emigráció nemzeti sajtóorgánumai már sorra elvéreztek szerte a nagyvilágban. A Magyar Élet példát mutat arra, hogy a multikultúra „boszorkánykonyhájában" is megél a magyar nyelv, a magyar szó, a magyar kultúra, az újság képes és tiid közösségeket kovácsolni, fenntartani, összefog. Ha vannak hozzá megszállott, önfeláldozó emberek, kellő akarattal, mdással és kitartással Ausztráliában vannak ilyen magyar emberek, s a Magyar Élet közösségformáló erővé vált, s ma is az. Másodszor azért e^edülálló Csapó Endre munkássága, mert a hat évtizeden átívelő pályafutása során a nemzeti publicisztikának egy sajátos („csapóbandis ) műfaját teremtette meg. Tényszerűség, korrekt helyzetelemzés, sokoldalú megközeh'tés, határozott véleménynyilvánítás, kritikai szemlélet, a lehetséges megoldások, alternatívák szüntelen keresése - talán egy mondatban így rndom összefoglalni műfajának tartalmd lényegét. Döbbenetes teljesítmény: közel hat évtizede írja minden héten kolumnás vezércikkeit, melyek száma több ezerre tehető. írásaival, gondolataival és üzeneteivel nem csak az olvasók rajongását érdemelte ki, hanem gyakran szolgál hasznavehető öüetekkel a közélet, a közösségek és a közszereplők számára is. Harmadszor azért egyedülálló jelenség Csapó Endre, mert a nemzeti összetartozás és összefogás apostola. Magyar-ságtiidatunk élő lelkiismerete. „Egy a nemzet - éljünk bárhol is a vüúgon!" - ezt a jelmondatot üzeneü<ént már a hatvanas esztendők legelején megfogalmazta. A nemzetegyesítés feladatait - a diaszpóra nemzetbe olvadásának teendőit -számtalan írásában taglalta, javaslatai útmutatóul szolgaiak a nemzetpolitika irányítóinak, a magyarságtudatot és kul-tijránk megőrzését fontosnak tartó közösségeknek. Mindig a világ magyarságának egészében gondolkodik, abban az olykor parlagon heverő kapcsolati-szellemi tőkének a magyarság javára történő hasznosításában, amely még messze nincs Idaknázva. Szerényen így fogalmaz munkájáról: „nemzetvédelmi szolgálat, amit számos mmúatárs hozzáadott szorgalmával és segítségével teljesítetteni" „Üyen a világ" - ezt a címet viseli a Magyar Életben megjelent írások gyűjteménye, amelyből két év termését, az ezredfordulón, az 1999-ben és 2000-ben született cikkeket olvashatjuk ebben a könyvben. S hogy valóban milyen és milyennek látja-láttatja e világot írásaiban Csapó Endre? Nos, az az igazi értéke írásainak, hogy megállapításai, következtetései, elemzései, olykor figyelmeztető-óvó szavai ma is helytállóak, időszerűek! Akár ezen a héten is megjelenheme jó néhány cikke, csak a mai dátumot kellene odaírni Végtelen témagazdagság: választások, forradalmak, Trianon, magyarüldözés, emigráció, autonómia, nemzetállamok, nemzeti jövő, Világszövetség, Szent Korona, euró, ciánperek, helyünk a világban - rengeteg érdekes témakör sorakozik elénk. Az akkori idők minden jelentősebb eseménye, jelensége Csapó Endre analizáló górcsöve alá került, történhetett az bárhol a világon. Kárpátalja, Vatikán, Felvidék, Brüsszel, Csíksomlyó, Erdély, Ausztria, Irak, Koszovó vagy éppen Ausztiália. í\jvauu aiulluiluílll V lUJ^/UUUt/UI L O^tltt-iiu liClöJTUlV-lxoi. ».5yil\ L»LL.UiiyilCIUlL lugja lllUOL a I\CZ.CUC11 a 1\CUVCD VJl- vasó! Örömmel adjuk közre írásainak ^jteményét, s további szándékunk, hogy az öt kontinens közel száz országát behálózó társklub-rendszerünk széles körben segítse közkinccsé tenni munkásságát. Azt javaslom, ezt a könyvet ne rakjuk fel a kön^espolcra! Tegyük inkább az ágyunk melletti kisasztaka! Esténként lapozgassunk bele, olvassunk el néhány írást, merüljünk el a nagyvilág és a magyarság dolgaiban. Hasznos szellemi táplálék lesz. A Jóisten nagyon hálás Csapó Endrének kilencvenhatodik életévét tölti be 2017. november 11-én. Jó erólsen, egészségben, derűsen és jókedvűen szerkeszti nap mint nap Auszü-áliában a Magyar Életet, írja vezércikkeit, szervezi a magyar közösségeket, szerető családi és baráti közösség veszi körül E könyv utolsó írásának azacíme,2000 végéről: „KeR-e mhanni?" Igaz, nem az élet „elrohanásáról", hanem az Európai Uniós csaüakozás előkészítéséről szól de bizonyára megengedik nekem, hogy a választ Csapó Endrének címezzem: „Nem, kedves Csapó Endre, valóban nem kell rohanni, van idő még sok mindenre! Helyesen látják onnan. Fentről hogy még nagy szükség van alkotó kedvére, vitriobs tollára, és útmutató szavaim." Dr. Tanka László Kiadó