Immakuláta grófné [antikvár]

Részlet a könyvből: "Akkoriban - épen harminczhárom esztendővel ezelőtt - ha egymástól távol lakó vidéki ismerősök találkoztak egymással a fővárosban - útczán, vendéglőben, űzletben, színházban, vagy akárhol - az egyik legelőször is okvetlenűl azt kérdezte a másiktól: - Hát tinálatok mit művelnek vitéz katona uraimék? - Élvezik szörnyen azt a kiváltságot, hogy most olyan nagyurak, a kiknek minden szabad - volt rá a felelet. - Kivált a hol tiszt nincs velök, ott a vérszemet kapott káplárok és a neki-vadúlt közvitézek pogányúl rakonczátlankodnak. - Elhiszem. Nálunk az öreg Lenkay báró, a ki olyan büszke a vadaskertjére, ma már könnyű szerrel összeszámíttathatja, hogy hány fáczánja maradt meg, mert nagyobb részét kipuszították a tiroli vadászok. Ebédjökhöz lődözték le pecsenyének. Sok kell neki, mert egyszerre nagy gourmandok lettek: csak a melle húsát eszik."