Indián átok [antikvár]

Részlet: Alfonso Pereira mai napja nem sok jóval biztatott. Nem tudta sehogysem kivágni magát kinzó és ellentmondó gondolataiból és gondjaiból. Az imént ott is hagytam feleségét és lányát, törjék ők a fejüket azon a kérdésen, amely őt gyötörte, és, mint mondotta nekik, »tisztességét végveszedelemmel fenyegeti«. Minthogy helyzete valóban kínos volt, maga is hitte, hogy ez így van, s nyomatékul bevágta maga után az ajtót, amikor elment hazulról: ajkáról egy egész litániára való káromkodás pergett szét. Arca, melyet az erős napfény vörhenyessé zománcozott s telt és kemény volt a vidék jófajta sűrű hegyi levegőjétől, most bíborlilába borult.