Intelmek [antikvár]

Részlet a könyvből: Vitairatnak szántam ezt a kis könyvet olyan helyzetben, amikor nagyon magányosnak éreztem magamat az értelmiség köreiben. Amennyire barátja voltam akkor is minden korszerű ismeretszerzésnek és szellemi gazdagodásnak, olyannyira féltettem ifjúságunkat attól az elidegenedéstől és lebetéstől, mely eredeti vállalásainkkal, konkrét honi feladatainkkal szemben bizonyos világpolgári fölényeskedésbe, nyugatos divatokba menekült, a materialista gondolkodást egzisztencialista kételyekbe oldotta, és a közösségi szellemmel, a humánum szocialista formáival, a nemzetiségi és állampolgári elkötelezettséggel mintegy egyenrangúsította az anarchikus egyén, a liberális felelőtlenség hol filozófiai, hol szociológiai, esetenként művészi-allegorikus játékait. Nem személyekkel ütköztem, hanem fel-felbukkanó nézetekkel, eszmei mozzanatokkal, melyek szerencsére nem hatalmasodtak el. Könyvem megjelenése többször is szükségesnek érzett átdolgozások miatt késett, s ennek csak örvendhetek, mert közben két jelentős esemény következett be közéletünkben, s a megindult áramlások egyszerre feloldják gondjaimat.