Intelmek Delfinhez [antikvár]

Részlet a könyvből:"Minden lelkesedés nélkül fogok neki ennek a könyvnek, fáradtan és gondterhesen a hosszas előkészületektől, miközben hol az írásgyomorgörcsétől, hol meg heves dührohamoktól szenvedek, s rajtuk csak úgy tudok úrrá lenni, ha afölötti kétségbeesésemben, hogy föltétlenül papírra kell vetnem, ám nem vagyok képes összehozni bár egyetlen értelmes mondatot se, kinyitom az ablakot, egy magas tölgyfaszék hátára támaszkodva legényesen kiszökkenek a kertbe, s beveszem magam a bokrok közé, vagy csatangolok a parkban, feledés reményében.Február hidege torkomra forrasztja a lélegzetet, a járókelők gyanakodással néznek, valaki ujjal mutogat felém, egy esőtépázta fal tövéből fekete kuvasz vizslat, úgyhogy visszafordulok, igyekszem meggyőzni magam, hogy otthonomba a sors térít vissza, megtérek eszközeimhez: lemondok az első, csökönyös mondatról, s egyenest belevágok a másodikba. A második többnyire jobban sikerül, mint az első. "Ezt a könyvet nem szabadna megírni - csapom le a tollat és gyűröm össze a papírt. - Úgyse fogja megérteni Delfin, no meg én se nagyon leszek képes arra, hogy megírjam. Inkább előveszem a kuglit, felállítom a bábukat, s nekilátok gurigázni, mint egy fiúcska." Ám egy negyedóra se telik el, s leülök az íróasztalhoz, eltökélten, hogy végre-valahára nekilássak feladatomnak."