Intermezzók [antikvár]

Élményeink mind csak apró intermezzók; sőt egész életünk voltaképen intermezzo: a születés előtti és a halál utáni létünk közt. Mert létezünk, még mielőtt megszülettünk, és létezünk még a halálunk után is; nemcsak lelkünk halhatatlan, de testünk materiája sem vész el halálunkkal. Ez a két lét vagy nem-lét titokzatos és ismeretlen; de bizonyára boldogabb, békésebb állapot, mint zaklatott földi életünk. Hiszen azért is nevezi azt túlvilági üdvösségnek a keresztény, és nirwánának a budhista...E két végnélküli lét közt csak rövid intermezzo földi életünk, mely viszont még apróbb intermezzókból alakul. Ami bölcsőnktől a koporsónkig velünk történik: szerelmünk, sikereink, kudarcaink, tetteink és alkotásaink - mind csak apró intermezzók.Igy értelmezendő e könyv cime is. Tartalma: intermezzók művészek és műbarátok, szinpadi és közéleti szereplők életéből. Többnyire vidám élmények; még a halottakról szóló fejezetben is csak ilyen foglaltatik. Ez a könyv is, ugy mint idősebb testvérei: az Intimitások és az Indiszkréciók, a vidámság jegyében iródott.