Irisz [antikvár]

Részlet a könyvből:Poszdnisev elbeszélése után sokáig volt még csönd a vasúti kocsiban. A lenyűgöző tragédia az érzéseknek és gondolatoknak oly bő zsilipjeit nyitotta meg, hogy egy ideig képtelenek voltunk hangos szót kiejteni és némán szemléltük Poszdnisev vergődését, akinek arcán, zokogása közben, minden indulat végighullámzott. A kocsiban ekkor, Poszdniseven kívül, négyen voltunk, de nem tudtam megállapítani, hogy ki mikor szállott be és mennyit hallott az elbeszélésből. Egy szakállas űr, akinek a külseje kereskedőre vallott, s akinek az érzésvilága nyílván egész életében annyira távol állott az eféle drámáktól, hogy alapos fáradságába kerülhetett, amíg Poszdnisev végzetét valamennyire megérthette, kissé ijedten nézett Poszdnisevre és tekintetében nem annyira a részvét, mint az a félelem látszott, hogy egy gyilkossal ül együtt egy vonatfülkében.