Írjátok meg az igazságot! (1867-1948) [antikvár]

Ezt a könyvet Magyarországról írtam, és a munka közben rájöttem, hogy hitelesen nem lehet csak a mai ember szemszögéből ítélni az eseményeket. Az ilyen könyv torz lenne, és nem a történelemről szólna, hanem műfaja esszé, tartalma pedig történelmi imitáció lenne. [...] Egy olyan múltba teszek utazást, amelyet nagyrészt magam is megéltem. Nem csak emlékezetem bugyraira támaszkodom, mert az már elhalványult, esetleg akaratlanul is torz, hanem felhasználom a korabeli írók, történészek, tudósok és művészek írásait is. Egy bizonyos kor visszatükröződése különböző beállítottságú emberek szemszögéből más és más képet nyújt. Barátra és ellenségre ezért egyaránt igényt tartok, hogy lehetőség szerint a legnagyobb mértékben objektív képet adjak a múltról. [...] Az igazat akartam írni, csakis az igazat. Az eseményeket és a történéseket igazul, a vallás-erkölcs, a hazaszeretet, a haza, az ember és az emberiség szolgálata, a megbocsátás és a szeretet szemszögéből értelmezni. [...] Ha az igazságot kimondjuk, az már akkor részben meg is valósul. Az igazságot ki kell mondani: az igazság forradalom, a hazugság ellenforradalom. Az igazságnak, a megfogalmazott és kimondott gondolatnak pedig közösségformáló hatása van.