Isten ajándéka volt [antikvár]

i i- . ' '! ¦1 ¦ ;" ¦ . í 'M ViwV M'V/ Előszó helyett Ajándék és titok. Ezzel a címmel jelent meg 1996-ban Boldog II. János Pál • pápa könyve, amely tulajdonképpen egy, a papságának addigi ötven esztendejéről szóló, személyes hangvételű vallomás. Talán nem véletlen egybeesés, hogy a Hajdó István főesperes úrról szóló emlékkönyv címében is megjelenik a megajándékozottság gondolata. Valóban, a papi hivatás - akár Róma püspökeként, akár egy eldugott kis székely falu plébánosaként gyakorolja az ember - mindenekelőn Isten kegyelmének ajándéka az Egyház számára és népének szolgálatára. Ennek a hivatásnak hiteles és szép példájával találkozhattak mindazok, akiknek megadatott, hogy személyesen ismerjék Hajdó István főesperes urat. Ő az emlékkönyvben a következő szavakkal vall saját hivatásáról: „Én is úgy gondoltam, hogy vagy orvos leszek vagy pedig pap. Esetleg, a hozzánk közel született Orbán Balázshoz hasonlóan világjáró történész. Vagy esetleg mindhárom együtt. A gyógyítás is vonzott engem nagyon. Az, hogy az elesettek kínjait enyhíthetem." Akik ismerték, tanúsíthatják, hogy ez a gyógyító szeretet határozta meg papi szolgálatát akkor, amikor mélységes emberséggel áthatva hirdette Isten igéjét, és vigasztalást nyújtva enyhítette azokat a lelki sebeket, amelyeket a kisebbségi lét, vagy éppen a hétköznapi, kemény élet mért az általa úgy szeretett székely népre. Egy igaz papnak és a lelkek orvosának állít eniléket ez a könyv, amelyben személyes vallomá.'iok idézik föl Hajdó István személyiségét. Az ajándékot illik megköszötmi és megbecsülni. !Mindazok, akik e könyv megszületéséhez hozzájárultak, nem felejtették el ez alapvető igazságot. Becsüljük meg és zárjuk a szívünkbe azokat a gondolatokat, melyeket e könyv őriz meg a számunkra és köszönjük meg Istennek, hogy Egyházának és székely népének egy olyan papot adott, akiről valóban elmondhatjuk: Isten ajándéka volt. -Kosik Sándor (1973) Kosik Sándor plébános, Kiskunmajsa