Isten balján [antikvár]

Részlet a könyvből: A halvány vajszínfalu szobában, a fehérre lakkozott bútorok között hárman nőttek fel. Hárman egymás után nézték kis bölcsőjükben hanyattfekve tágranyitott szemmel a középen lelógó zöldernyős lámpa fényét. Három gyerekre szólt rá az öreg Fräulein, hogy ne csuszkáljanak a földön, mert bepiszkítják ruháikat. Hárman voltak és Dénes volt köztük a legfiatalabb. Dénes, akinek púp volt a hátán. Mikor a Fräuleinek még úgy szóltak rá Déneskére, mint a másik kettőre, a két nagyra, erősre, egészségesre, (egyenesre, akkor még erről a púpról mit sem lehetett tudni, akkor még legfeljebb azt lehetett volna hinni, hogy Déneske egy kicsit gyenge, egy kicsit lusta és nem tartja egyenesen magát. Akkor még a házivarrónő, a régi családi bútordarab, aki Józseffel szemben nem mert energikusan fellépni, ha a fiatalúr nem volt hajlandó pontosan kipróbálni az ujonnan készülő matrózruhát, mert tudta hogy alig fogja lábát kitenni a mama őnagysága, a kisfiú minden bizonnyal meg fogja találni módját, hogy megbosszulja magát a mindíg kócos és titokzatos rossz illatokba burkolt, mérges teremtésen, Déneskére nyugodtan rászólt: - Déneske, ne tartsa magát olyan görbén! így nem tudok próbálni, aztán a kedves mama haragudni fog.