Isten hozott Amerikában [antikvár]

Jó ideje már, hogy felhagytam a beszéddel. Mindenki megszokta. Az anyám, a bátyám. Az apám meghalt, így nem tudom, ő mit szólna. Talán azt, hogy ez az örökségünk. Az örökség keményen lecsap a családomra. Kíméletlenül. Az egyenes ági felmenők. Talán mindvégig bennem lakozott a csend. Amikor még beszéltem, valótlanságokat állítottam. Azt mondtam, süt a nap, amikor esett az eső. Hogy a zabkása zöld, mint a gyep, és földíze van. Azt mondtam, iskolába járni olyan, mint mindennap belemerülni a koromsötétségbe. Mint korlátba csimpaszkodva várni, hogy véget érjen a nap. Mit csináltam az iskola után? Nem a bátyámmal játszottam, mert ő bezárkózott a szobájába,