Isten ostorai [antikvár]

Részlet a könyvből:"Van egy határozott emlékem hároméves koromból, ahogy a Volga-parton felmászom egy vadkörtefára. Kihasználtam annak lehetőségét, hogy körteszüret végeztével valaki a fatörzsnek támasztva otthagyta a létráját. Felelőtlen cselekedet volt, akárcsak az enyém. Mentségemre legyen mondva, gyermek voltam és tudatlan, olyan, aki nem érzi a veszély mértékét anyám egy pillanatra nem figyelt oda, és én elkódorogtam mellőle.Rögvest nekiindultam a magasságnak. Vonzott a létra, ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy végigmenjek rajta a napsütötte égig és még azon is túl. Tekintetemet egy kósza bárányfelhőre szegezve, tágra nyílt szemmel haladtam felfelé."