Isten udvara [antikvár]

Részlet a könyvből: Csönd volt a házban. Nagyapám Péter, az asztal sarkán üldögélt, anyám a kovászt keverte. Készülődött a reggeli sütéshez. A keverőfa időnként fojtottan koppant a vizes lisztben, ahogy odaütődött a vastag öreg bikfateknő oldalához. A szentek a falról komolyan szemlélték anyámat. Kissé előredőltek, mert nálunk úgy szokás a falraakasztani a képeket, hogy alul feltámasztják, felül pedig hosszú madzagot hagynak. Igy aztán Szent Katalin belenézett a teknőbe eltörött kereke és pálmaága fölött, Szent Péter és Pál pedig, akik egy képen álltak, hozzáértőn szívták a jó lisztszagot. Nagyapám csöndesen bóbiskolt. Felette lógott a lámpa, a mi szép lámpánk, amelyiknek zöld volt az alja, fehér porcellán ernyőjén lila levelek között piros virágok ékeskedtek, a drótját pedig anyám cifra papírba csavarta...