Isten vele tanár úr! [antikvár]

Ha az ember öregszik, (de nem beteges, természetesen) néha-néha elálmosodik és akkor az órák olyan lustán vonszolódnak, mint ahogy a lassú nyáj ballag a mezőkön. Chips is így érezte magát ezen az őszön, ahogy a napok egyre kurtultak és már olyan sötét volt, hogy meg kellett gyújtani a gázt a délutáni csengetés előtt. Mert Chips, mint az öreg tengerészkapitányok, még most is a múlt jelzései szerint mérte az időt. Hátpersze hogy úgy mérte, hiszen Mrs. Wickettnékl lakott, szemben az iskolával, az út tulsó felén. Már tíz évnél régebben lakott itt, mióta ő és háziasszonya inkább a brookfieldi időbeosztáshoz tartották magukat, mint a greenwichihez. - Mrs. Wickett - kiáltotta Chips szakadozott, magas hangján, amely még megőrizte régi erélyének emlékét, - legyen oly szíves hozzon egy csésze teát preparációs óra előtt.