Isten zsámolya [antikvár]

Iván Pavlovics Tokarev, a koldshati orosz határőrség parancsnoka, rendes esti szolgálatát végezte. Ahogy a kozákok gyakorlatai befejeződtek, sorra vette az istállókat, összehúzott szemekkel, szakértően megnézte, vajjon tisztára seperték-e az udvart? Ha itt-ott szanaszét heverő szalmaszálakat vagy más szemetet talált, alaposan leszidta a napost. Tokarev parancsnok a koldshati határőrségen olyan rendet és tisztaságot követelt, "akár egy hadihajón!" Miután így, szokása szerint, minden szolgálati kötelességének eleget tett, a katonatiszt nyugodtan letelepedett házacskája verandáján. Legénye - egy hatalmas termetű szibériai kozák - kihozta a forró vízzel teli szamovárt s véle a kisebb teáskannát. Ott volt kedvenc, tekintélyes méretű kék porcelláncsészéje, amelyen cifra orosz betűkkel ez a barátságos felírás ékeskedett: "Tölts meg ujból!" Végül a tisztiszolga az asztalra tette a kétszersültet és a rumot is és Iván Pavlovics hozzálátott az esti teázáshoz.