Istené az áldás I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: "- Öltöztessétek fel a kisfiút is! Veronika Lajos elé tette a széles csészét. Felillatozott a frissen főtt kávé. Gőze körüljárt és elenyészett a hűvösre szellőzött szobában. A férfi egy hajtásra itta meg a forró italt. Bajuszát türelmetlenül törölve, ledobta az asztalkendőt. - Még most sem vagy készen! Én már mennék! Az asszony mosolygott. Fáradt volt ez a mosoly, nagy hajszoltságból fakadó. De csillapító és jóságos, mintha gyermeket akarna vidítani. - Azonnal készen leszek, lelkem. Talán indulj addig is előre."