Itáliai barangolások [antikvár]

Az első sorokon átfutva nyilvánvalóvá lesz, olvasóm nem útirajzot tart a kezében. Az olasz történelemmel és politikával, az olasz politikai kultúrával kapcsolatos személyes élmények és tapasztalatok hatása alatti tanulmányok körképének nevezhetném ezt a munkámat, amely helyenként nem a tudományosság legszigorúbb szabályai, különösen nem történeti időrend szerint készült, inkább szubjektív, de természetesen nem tudománytalan foglalata több évtizedes kutatásaimnak, szenvedéllyel összegyűjtött ismereteim egy részének, talán a javának. A tudományos mátrix tehát nem nélkülözött eszköze a műnek.Az 1960-as évek első felében jegyeztem el magam az italianisztikával, amikor mint társadalompolitikai érdeklődésű olasz szakos egyetemi hallgatónak Nyugat-Európa legnagyobb, legerősebb és igen érdekes kommunista pártjának megismerése számomra ugyanolyan felfedezésre invitáló kihívást jelentett, mint egy természettudós-jelöltnek az atomfizika valamely feltáratlan szakterülete. Azt a kérdést tettem fel és az foglalkoztatott, hogyan lehetséges fejlett kapitalista környezetben másfél-két millió kommunista párttagot megszervezni forradalmi célok elérésére, nagyszabású társadalom átalakítási program megvalósítására, az új világrend" terjesztésére abban a közegben, ahol ez beláthatatlan, sok szempontból emberfeletti és kockázatos vállalkozásnak tűnt, mert annyit - ha nagyon keveset is - de már tudtam a világról, hogy a szocializmus akkor tévesen prognosztizált forradalmi diadalmenetéhez sok-sok tényező szükségeltetik. Itáliában - a kommunista párt impozáns jelenlétéből következtetve - kirajzolódtak bizonyos körvonalak, azonban illúziók és tévhitek festették rózsaszínűre a távlatok horizontját. Még mielőtt mindez ráadásul szertefoszlott volna, sokoldalú, tartós, évtizedeket átívelő, közeli kapcsolatba kerültem az olasz kommunista és munkásmozgalomban tevékeny hús-vér emberekkel, empirikus benyomásokat szereztem társadalmi beágyazottságukról, szoros és harmonikus összefonódásukról országuk valóságával, be kellett látnom és tudományosan feldolgoznom azokat a sajátos körülményeket, melyek között a társadalom átalakításának programját, politikai irányvonalát nem a forradalmi romantikára, hanem a konkrét realitásokra építik. A tapasztalatokból kinyert felismerések és absztrakciók megkövetelték az ország egész történelmében való elmélyülést, Itália egész történetének optikájából szemlélni az olasz politikai mozzanatok változásait. írásaim rendszerint követték ezt az elvet, és most elkészülve ezzel a könyvvel legalább mozaikokban, egyes részleteiben kutatói "felfedezéseim" eredményeit summázni kívántam.