Itáliai utazás [antikvár]

Részlet: Róma Sápadt-gyöngyszínű tenger nyujtózik a repülőgép alatt csaknem a látóhatárig. Az ég peremén hol szigetek, hol sötét felhőcsikok ködlenek. - A tenger felett vagyunk? - Hova gondol, pán! - feleli a cseh légiutaskísérőnő. - A tenger sokkal arrébb van, balra. Hegyek felett repülünk. Előttünk Róma. Messze odalent valóban a napfény fürdette várost sejti a szem. A földet takaró sápadt-gyöngyszínű lepel szétnyílik s a széles résen át mint lobogó máglya villog, lángol, tündöklik a város egész tömege. Ritkás füstre emlékeztető porfelhő húzódik átlátszóan a Tirreni-tenger felé. Repülőgépünk ötezer méterre kapaszkodott fel az Alpok sorompója előtt s még mindig elég magasan száll. Ha a sűrű felhőtakaró nem állná utamat, olyan világosan pillantanám meg a földet, mint ahogy régi olasz festmények felhőkön lebegő szentjei látják a lent hagyott templomocskákat és falvakat.