Itt az idő [antikvár]

PROLOGUS Nem így képzeltem. Régóta tűnődöm, milyen is lenne, ha újra találkoznánk. Régóta rettegek tőle és reménykedem benne, hogy egyszer csak hirtelen ott állsz előttem. Ez lenne az a nagyszeríi pillanat? Nagyon csalódott vagyok. Elsősorban természetesen magamban csalódtam. Ahogy többnyire. Általában magamban keresem a hibát. Hosszú évek gyakorlatával ezt szinte tökélyre fejlesztettem. A véremben van, anyámtól örököltem. Akár egy keresőkutya a drogot, úgy kutatok fel minden hibát. Magamban. Eletem fontos eseményei csak nagy ritkán zajlottak pont úgy, ahogy elképzeltem magamnak. De azt hiszem, nem csak én vagyok így ezzel, gyakran tapasztalom, hogy mások kitartóan szépítgetik utólag a tényeket, hogy a nászutak, évfordulók, gyerekkoruk mozzanatai sorsdöntő eseményekké váljanak, amelyekről aztán némi álszerénységgel számolnak be az ismerősöknek, és egy idő után maguk is elhiszik, hogy így történtek. Újra és újra meglepődöm magamon, amikor áradozva mesélek - sokszor sajnos kéretlenül - a gyerekeim születéséről.