Itt mindenki besúgó volt [antikvár]

Részlet a műből: A kilenc óra ellenére még meglehetősen szürke a reggel. A hetek óta tartó kellemes, száraz ősz hirtelen szakadt meg. Bár napok óta esik, de a folytonosan szitáló eső ellenére mégsem tűnik hidegnek a levegő, csak kellemetlenül nyirkosnak. Egyfajta nyomasztó hangulat fészkelte be magát az amúgy szép, erdős, ligetes, budai környezetbe. A három napja aláhulló csapadék mindent átáztatott, és nincs is már olyan felület a szabadban, ami ne csillogna a nedvességtől. Villasor húzódik a budai hegyek oldalában. A városból kifelé vezető szakaszon fokozatosan ritkul a 20. század elején épített emeletes lakóépületek sora, majd egy hosszú, felfelé kapaszkodó tekervényes szakasz végén egyre nagyobb kertek, parkok ékelődnek közbe. Egy magas terméskő falú kerítés mögött alig észrevehető épület lapul. A földszintes, palatetős, villaszerű ház, mégis egy esőben ázó, távoli, eldugott erdészlakhoz hasonlít. Érződik rajta a korabeli stílus, de a friss felújítások jellege inkább arról árulkodik, hogy ez már egy állami „intézmény". Még az ablakokra felszerelt rácsozat sem enged másra következtetni. Arról nem is beszélve, hogy a magas utcai kőkerítés és a zárt kapuzat csaknem egyértelművé teszi, hogy fontos állami szerv ténykedése folyik mögötte. Az is magáért beszél, hogy a kapu mögött sorompó zárja el a szabad ki- és bejutás lehetőségét, ami mellett, egy portaépületben fegyveres őrök ügyelnek a villa dolgozóinak zavartalan munkájára. Az őrök egy sötétszürke Pobedát engednek be a kapun, amely gyorsan áthalad a sorompón, majd megáll az épület bejárata előtt. Egy köpcös, negyven év fölötti férfi szállt ki az autóból. Az enyhén kopaszodó fejére, azonnal föltette a szürke nyúlszőr kalapját, a sötétszürke átmeneti kabátját pedig gyor-