Ivan Ivanovics [antikvár]

Részlet a könyvből: "A távolodó part hatalmas, csipkés falként magaslott a hullámmező felett. "Lám, ilyenkor mutatkozik meg igazán. Búcsúzóul teljes szépségében kitárult!" - gondolta Olga és kesztyűjével integetett, noha a kikötőváros épületei már eltűntek az öböl kanyarulatában. Nemsokára elsüllyedtek a fehér, tajtékkoszorúzta, meredek szirtek, tünedezni kezdtek a bujazöld, erdős dombok is. Úgy tetszett, hogy a föld lassan belemerül az óceán sárgás hullámaiba... Olga most előre nézett; sós, párás szél legyintette meg hűvösen arcát. Körülbelül egy hétig kell ezen a nagy hajón utaznia..."