J. B. Pendragon igaz története [antikvár]

"John Bonaventura nem halt meg. Komédia volt a halál is, a végrendelet is, no persze a barátaira hagyott ékszerek és műtárgyak valódiak voltak. Amikor a zseniális szélhámos St. Germain és a reménytelenül középszerű Lenglet de Fresnoy a ravatala mellett álltak, megrendülten az átélt iszonyattól és a mulandóság látványától, John Bonaventura mindent megtett azért, hogy fenséges halottnak lássék. Még az arcát is bekente volt meszes festékkel. Közben pedig fülelt, hogy mit mondanak róla. Elégedett lehetett. Derék fickó volt, és jó barát. A titkát is megosztotta velünk, noha végül is abba halt bele - mondta St. Germain. - Persze nem csoda, hogy nem élte túl az izgalmakat. Ahhoz túl sokat zabált egész életében - jegyezte meg Lenglet de Fresnoy. - Mindenesetre szép tőle, hogy nem feledkezett meg rólunk. - Ha tudom, hogy ilyen kevés van hátra szegénynek, nem csapom le a kezéről azt a tizenhárom éves leánykát. De hol lehet a varázspálcám és az üvegcsém, nem láttad? - dünnyögte St. Germain. John Bonaventura mosolygott magában. A varázsszerek jó helyen voltak: a feje alatt."