Jó tanács kezdő házasoknak (köd) [antikvár]

Íme, ​egy első kötet – ami első és második kötet voltaképpen, mert Bencsik András sokat változott pályakezdő írásai óta. Persze a változás inkább az írói eszközöket érintette, a hang lett rétegzettebb, „felnőttesebb”, ha úgy tetszik, de nem változott Bencsik András frappáns látásmódja, és a tudatossága sem, amellyel határozottan és tárgyilagosan megszerkeszti az írásait. Az önmérséklet és távolságtartás nála is gyakran nyilvánul meg a nemzedékére oly annyira jellemző iróniában, de – némileg poénre hegyezve – elmondhatjuk, míg nemzedékre partronnovellái szeretkezéssel kezdődnek és alkoholmámorral végződnek. Bencsik András címadó novellájában éppen fordított a sorrend. Talán azért, mert meglehetősen komoly dolognak tartja az életet, és szenvedélyesen, szorongva keresi az emberi kötéseket, a biztos bázist, hiszen minderre a személyes felelősséget teremtő és vállaló élethez valóban szükség van. A kötetzáró és utoljára született kisregény a (köd) egy baráti közösség belső történéseinek homályába ereszkedik, olyan emberek közé, akik egymás számára támaszt tudnak adni, miközben mindegyikük önmagában gyenge, néha még jellemtelen is, s önmagában mindegyikük elveszett. Szinte romantikus történet zajlik e rejtett dráma felszínén.