Jáhel/Patak banya [antikvár]

Részlet a 3. oldalról: - Inkább megyek a Dunának. - Könnyen beszélsz fiam, mikor tudod, hogy öles jég van rajta! - Majd mutat nekem az én jó Istenem léket, ahol elveszthetem magamat. - Az is meglehet kikeletkor, hanem elébb felpróbálod a sütét-et. Kisbíró! gombold ki csak azt a jankli-t. (Jankli magyarul ugyanaz, ami katonanyelven dunkli.) - Tehetnek velem, amit tetszik, de ahhoz a házhoz nem megyek. - Nem ám, míg össze nem békültök. - Soha! - De az uraddal záratlak ám össze, aztán majd csak meglesz a béke, ha ma nem, holnap ; ha holnap nem, holnapután. - Megállj Jóra Bálint, megkeserülöd te még ezt... Ez a szóváltás a tornácon folyt le. Bíró uram már megint nélkülem intézkedik és csinál a kis bajból nagy bajt. A becsukatással megsérti mindkettőt önérzetében s az lesz belőle, hogy ha kiszabadulnak, még jobban gyűlölik egymást. Hm! hát a jegyző csak pictus masculus? Fülem mellé dugtam az alumíniumot s kiléptem a tornácra. Ott láttam egy rútul össze-vissza kékített asszonyt, aminőt te, tisztelt olvasó, amennyiben sem jegyző nem vagy, sem esküdt ember, sohasem láttál. - Micsoda dúlás ez már megint? Mi bajod aszszony? - Jaj nekem. Háromszor jaj nekem! Ne hagyjon kegyes jegyző uram! Én nem megyek vissza ehhez az Asmódihoz, aki engem mindenkor holtra ver...