Jámbor Óska [antikvár]

Részlet a könyvből:Isten tudja, mi különös és kegyes végzet őrizte meg addig a tisztességnek s becsületnek. Szüleitől még csecsemőnek árván maradt, nagyanyja gondjára. Igaz, hogy miként neki sem volt senkije e nyomorult öreg asszonyon kívül, annak is ő volt egyetlen szemefénye. Csakhogy, istenem, ez édeskeveset jelentett. Nagyanyja koldulásból tengődött. Azonban, ha lehet így szólni, hát az ínségeseknek jobb köreiből való volt. Vagyis megvoltak a rendes könyörületesei a városkában, akiknél kevésszer volt kitéve elutasításnak. Azonkívül szatyrot, papucsot, kosarat kötött gyékényből a nőegylet szegényházának. Karácsonyéjen, hófúvásokban, félig megfagyva kucorogtak a templomajtóban s dideregtek a plébánia vagy a szegényház udvarán, az adományosztást várva, meg mindenlelkek estéjén a kivilágított temető ajtójában, lámpással, majd rendes napokon utcáról-utcára, házról-házra, hogy aztán otthon boldogan vagy búsan vegyék számba s költsék el az irgalom-zsákmányt és számolják a krajcárokat.