Jane és a nagyestélyi [antikvár]

ELŐHANG Kedves Naplóm! Rühellem a családi életet. Mért nem lehetnek normális szüleim? 1990. május 12. - Jane! Jane! Megjöttünk! A tizenkét éves Jane Kaplinski kihajolt a hálószobaablakon, és látta, amint a sofőr komoly arccal kinyitja a limuzin ajtaját. Két barátnője, Ava és Poppy ugrott ki rajta. - Lemegyek! - kiáltotta, és még egyszer rápillantott Poppy szőke, borzas fürtjeire és vékony szoknyájára, amelyet csapkodott a szél. Bár vélhetően a Wal-Martban vette a ruháit, elég klasszul festett. Ava viszont, aki testileg minden vele egykorú lánynál fejlettebb volt, drága halványzöld ruhájában inkább hurkára emlékeztetett. A ruha anyaga előnytelenül feszült a csípőjén és a mellén. Sima, lángvörös haja azonban csillogott a tavaszi napsütésben, és amikor fejét fölemelve rávigyorgott Jane-re, két helyes gödröcske jelent meg az arcán. Jane kisimítgatta sötétkék szoknyáját, kikapcsolta a rádiót, amelyben épp a Vogue ment Madonnától, fölkapta a hátizsákját, és a szoba ajtaját gondosan bezárta maga mögött. Aztán lerohant a lépcsőn. Elmosolyodott a gondolatra, hogy Ava ragaszkodni fog a kopogtatáshoz, míg Poppy úgy vélte, nekik igazán nem kell ide külön meghívó.