Játék - a sportolók fejével [antikvár]

A pihenő férfi önarcképe Mesterségem lényege, hogy a hegy tetejéről lecsúsz-szak a lábáig. Hogy a lehető leggyorsabban csússzak le. Ez igazán férfihoz illő mesterség. Először is azért, mert ha már egyszer a hegy tetején van az ember, arra vágyik, hogy lecsússzon, aztán meg ha egyszerre több ember is van a hegy tetején, mindnyájan a másiknál gyorsabban akarnak lesiklani. Nagyon is emberi mesterség, Lesikló vagyok. Ott volt először Toni Sailer, Jean Vuamet, aztán Jean-Claude Killy, Franz Klammer, aztán ott voltak a kanadaiak, most pedig én. Még az idén világbajnok leszek, és a következő olimpián megszerzem az aranyat. A hegy legkiegyensúlyozottabb, legnyugodtabb, legösszeszedettebb embere vagyok, s az a dolgom, hogy felborítsam az egyensúlyt. Minden nagy lesikló felborítja az egyensúlyt. Gyorsabban lesiklani elsősorban azt jelenti, hogy másként; nyugtalanságot, kételyt kell ébreszteni. Sőt, rémületet. Úgy kell síelni, hogy a többiek meg legyenek győződve arról, nem is tudsz a lécen