Jean-Christophe I-X. [antikvár]

Részlet: A folyó zúgása erősbödik a ház mögött. Eső veri az ablakot reggel óta. Párás víz csurog a csorbaszélű üvegen. A sárgás napvilág kialszik. Langyos és lanyha a levegő a szobában. Az újszülött mozgolódik bölcsőjében. Az öreg nagyapó, mikor belépett, az ajtónál levetette fapapucsait, mégis nyikorog a padló a járása alatt. A gyermek nyöszörögni kezd. Az anyja kihajol az ágyából, hogy lecsöndesítse; nagyapó meg, tapogatózva, meggyújtja a lámpát, hogy kicsiny ne féljen az éjszakában, ha fölébred. Rávilágít a fény az öreg Jean-Michel vörös arcára, láttatja fehérlő, szigorú szakállát, rideg arcvonásait és eleven szemeit. Odamegy a bölcsőhöz. Köpenyéből nedvesség árad; nagy, kék harisnyáiban csoszog a padlón. Louisa int neki, hogy ne menjen nagyon közel a gyermekhez. Louisa szőke, csaknem fehér; vonásai fáradtak és megnyúltak; szelíd birka-arca tele van pattanásokkal; ajkai sápadtak és nagyok, alig csukódnak össze és a nevetésük is félénk; szeme a gyermeken csügg, - tiszta kék szeme, révedező tekintettel, apró kis pupillákkal, de tele végtelen gyengédséggel.