Jean Christophe IV. [antikvár]

A Jean-Christophe-történetek új sorozatának küszöbén, melynek kissé eleven kritikai jellege talán gyakran fogja sérteni a legkülönbözőbb pártállású olvasókat is, arra kérem a barátaimat és a Jean-Christophe barátait, hogy sohase tekintsék az emberi ítéleteket véglegeseknek. Minden gondolatunk csupán egy-egy pillanat az életünkből. Mire jő élni, ha nem azért, hogy helyrehozzuk a tévedéseinket, hogy legyőzzük az előítéleteinket és napról-napra tágasabbá növeljük a gondolatvilágunkat és a szívünket ?Türelem! Ne vonjátok meg a bizalmatokat, ha tévedünk. Tudjuk jól, hogy tévedünk. Majd ha magunk is belátjuk a tévedéseinket, mi tinálatok is szigorúbban fogjuk elítélni őket. Minden nappal arra törekszünk, hogy közelebb jussunk az igazsághoz. Majd ha célhoz értünk, ítéljetek, érdemes volt-e-a küzködésünk. Amint egy régi közmondás tartja: nyugtával dicsérd a napot; csak a halálunknál lehet megmondani, mennyit ért az életünk. 1906 november. R. R.