Jean Christophe Párisban [antikvár]

Részlet: "A Jeamin-család egyike volt azoknak a régi francia családoknak, melyek századok óta el nem mozdultak szülőföldjük egyazon zugából s minden idegen keveredéstől tisztán maradtak. Van ilyen sokkal több, mint Franciaországban gondolják, mindazon változások ellenére, melyek a társadalomban végbementek, csak alapos fölfordulás szaggathatja ki őket abból a talajból, melyhez annyi mély, maguk sem ismerte gyökérszállal fűződnek. Ragaszkodásukban a megfontolásnak semmi, az érdeknek csak vajmi kevés része van: a történelmi emlékek iránt nyilvánuló tudós érzelmességet pedig csak néhány szenvelgő irodalmár-nál lehet számitásba venni. Ami láthatatlan öleléssel szorítja őket a röghöz, az a legdurvábbaknál és a legintelligensebbeknél közös, sötét és hatalmas érzés, hogy századok óta eleven darabjai ennek a földnek, hogy vele élik életét, beszívják lehelletét, hallják a szivünkön a szive dobogását, mint mikor ketten egy ágyban fekszenek, szorosan egymás mellett, hogy felfogják az érzékelő remegéseit az órákon az évszázadoknak, a derűs és fátyolos napoknak ezen árnyalatát, a dolgok hangos és néma beszédjét..."