Jean Christophe VII. [antikvár]

Részlet a könyvből: Barátom van! ... Hadd élvezzem nyugaton, hogy egy lélekre leltem utamon, hajlékra a zivatarban, puha és biztos menedékre, ahol szabad lélekzettel várom, hogy lassanként elcsituljon a lihegő szív minden dobbanása! Nem vagyok már egymagamban, nem kell hadakoznom egyre, örökösen nyitott szemmel, és félig vakon a virrasztástól, míg aztán a fáradtság kiszolgáltat az ellenségen! van már végre kedves társam, akinek kezére bíztam egész valóm, - aki egész valóját a kezemre bízta.