Jegenyék alatt [antikvár]

Részlet a könyvből: "Pusztai harangszó. A harang az Isten nyelve, aki ezen által szól az emberekhez. Hétköznapokon reggel, délben, estve, ünnepnap azonban többször, mert olyankor az emberek is jobban ráérnek. De a hallgatása is egészen más akkor. Lassan és méltóssággal teljesen mondja el ilyenkor, amit akar. Hol misét hirdet, hol vecsernyét, majd meg az Ur Angyalát. Néha halottat. Öreg halottat és kis halottat. A kis halottakkal könnyebben bánik el, ellenben az öreg halottat hosszan és szomorúan siratja. Az onnan van, mert az öreg halottak lelkének hosszabb ajánlás szükségeltetik. De meg oda tekintély szempontjából is a hosszú harangszó kell. Ha Kutyurkáék kis fia meghalt, elég annyit kiáltozni szét a háztetők fölött: Kutyurka Gáspár, Kutyurka Gáspár, Kutyurka Gáspár. Ellenben meghal, teszem azt öreg Biró András (úgyis eleget élt már), akkor másképp szól a harang, a lélekcsöngetyűvel egyetemben: Öreg Biró András uram möghalt. Adj Neki Uram Isten Örök Nyugodalmat. A nagy betűk itt azt mutatják, mikor kettőztet a harangozó a kötéllel..."