Jegenyék alatt [antikvár]

Részlet a könyvből: Pusztai harangszó. A harang az Isten nyelve, a ki ezen által szól az emberekhez. Hétköznapokon reggel, délben, estve, ünnepnap azonban többször, mert olyankor emberek is jobban ráérnek. De a hallgatása is egészen más akkor. Lassan és méltósággal teljesen mondja el ilyenkor, a mit akar. Hol misét hirdet, hol vecsernyét, majd meg az Ur Angyalát. Néha halottat. Öreg halottat és kis halottat. A kis halottakkal könnyebben bánik el, ellenben az öreg halottat hosszan és szomorúan siratja. Az onnan van, mert az öreg halottak lelkének hosszabb ajánlás szükségeltetik. De meg oda tekintély szempontjából is a hosszú harangszó kell. Ha Kutyurkáék kis fia meghalt, elég annyit kiáltozni szét a háztetők fölött: Kutyurka Gáspár, Kutyurka Gáspár, Kutyurka Gáspár. Ellenben meghal, teszem azt öreg Biró András (úgy is eleget élt már), akkor máskép szól a harang, a lélekcsöngetyűvel egyetemben : Öreg Biró András uram möghalt.