Jelmezbál [antikvár]

Részlet a könyvből: "Agát doktor, sárga, keskeny irattáskával a hóna alatt, besietett a Hotel Sacher előcsarnokába. - Mikor indul Budapest felé a legközelebbi gyors? - kérdezte az egyik portástól. Az felnézett a hátamögött lógó óra számlapjára. - Félóra mulva, tanár úr. - Akkor állítsák össze hamar a számlámat. Kocsit is kérek. Egy pillanatig eltünődött azon, hogy érkezéséről küldjön-e értesítést a feleségének. Ezt a gondolatot azonban máris elvetette. Az esti órákban érkező távirat bizonyára megijesztené Erzsébetet. Még egy pillanatra se támadjanak benne félelemérzések! Házasságukat mindeddig épp az tette oly örömtelivé és zavartalanná, hogy a rossz hír, a harag és a csalódás izgalmai. Még sohasem okoztak egymásnak olyan képzeteket, melyek árnyékkal vonták volna be az emlékezés ragyogó képeit. A sors is kegyes volt: együttlétüknek öt esztendejét megkímélte különféle csapásaitól."