Jérome szerelme északon [antikvár]

Részlet: Jérome az ágyon ült, lába a poggyászon s a fleet-streeti nőre gondolt - a rétikülje nyersbőrből volt s a szeme, mint a megázott pala - a nőre, akit előző nap pillantott meg a taxiból, amely őt Londonon át egyik állomásról a másikra vitte. A neve bizonyára az a fajta név, amelynek kiejtése közben éneklővé válik az ember hangja, a szíve érzelmes, bizonyára sír, miközben Florence Barclay regényeit olvassa s a Birodalom minden süteményénél többre tart egy darab forró vajba mártott muffin-t. Meg kellett volna állnia, ki kellett volna szállnia a kocsiból s odavetnie magát a lába elé. ő az, akit örök idők óta szeret, őt szerette, amikor a második Mrs. Sheliey-be volt szerelmes, amikor felfedezte lady Stanhope-ot, amikor, hogy tárcájában hordhassa, a L'Illustrationból kivágta Raeburn-nek azt a Női portréját, amelynek cseresznyeszája és őszibarackarca életének első titkolt gyönyörűsége volt; el kellett volna őt vennie még az este, éjfélkor, egy borostyánnal körülfuttatott kápolnában s egybekelésüknek nem lett volna más tanuja, mint Wordsworth és Coleridge. Amikor a King's Cross-i állomásra ért, szomorú volt: a boldogsága mellett robogott el.