Jeruzsálem leánya [antikvár]

A Sion hegyen, egy régi szaracén-házban született Siona. Lengő moskitóháló mögött várta édes anyja, kriptaszerűen bolthajtásos és börtönvilágítású szobában, melynek egyetlen magasan fekvő ablakát a kövek szélébe vágták. Az erődítéshez hasonló vastag falak ellenére is behallatszott a beteghez a kolerásokat szállító menetek zaja, amint reggel óta szüntelenül vonultak végig egymásután az utcán és odasúrlódtak a házhoz. Az ujján számlálta valamennyit és felekezetek szerint osztályozta őket emlékezetében. Könnyen felismerte: a muzulmánt egyhangú zsoltáráról és nesztelen lépéséről, mintha testetlen hangok vinnék az elköltözöttet; a görögöt a dünnyögő litániáról és tömjénfüstről, mely időnként félelmes szobáját is áhítatos kápolnává varázsolta. A zsidót rendetlen sietése árulta el, mintha röstelné napfénynek kitenni valakit, aki immár teljesen fénytelen - mert a jeruzsálemi izraeliták rendes körülmények között éjszaka temetkeznek - és most úgy rohantak sokszor, hogy az utca fordulóján nekimentek a ház sarkának a koporsó végével. Olyankor felugrott a beteg és kezét összekulcsolva suttogta: - Istenem! Istenem! Miért hagytál el?...