Jezabel I-II. [antikvár]

Részlet: A fehérvári prépost székházában, a királyi vendégszállás hosszú folyosójára betekintett a szeptemberi napsugár. Az ólomfoglalatú ablakok tündöklését rávetítette a szemközti meszelt falakra. Az árnyékokat eltúlozta. A folyosón egy női alak lebegett végig. Izmos, magasnövésű volt a nő s már negyven és ötven közt. De aki nem tudta a korát, harmincnál többnek aligha tartotta volna. Az asszony mély gyászt viselt, melyből még áradt a tömjén, babér, - hervadó koszorúknak és viaszgyertyáknak az a sajátságos illatkeveréke, ami csak temetések után tapasztalható. Mindazonáltal a hölgy élesmetszésű arcán és villogó fekete szemeiben nem látszottak a friss bánat nyomai. Inkább izgalom. Hiszen napok óta zajlott körötte az élet! Mintha esztendők megbénult mozdulatlansága után, most egyszerre szabadulna láncairól minden kerék...