Jézusfaragó ember [antikvár]

Részlet a könyvből: A hajnal felköltötte a falut. A májusból kiömlő áldás egyszerűen és tisztán kíséri a szekeret. A természet ártatlan, mint a gyermek ütere és szép, mint a gyógyult seb. Ragyogása hegyekről, patakokról, ablakokról és a szekeres orráról egyaránt visszaverődik. Lépésben haladunk a különös, művészi pompájú fahajlékok során. A székelyek emelt elmével járnak. Nem barom mellett baktató parasztok ők, hanem Isten jobbjának árnyékai, kiknek értelme röptében táplálkozik, mint a fecske. Ha asszony jön szembe, dúsnak látszik, a leányok üdének, mint a csókkal összelehelt orca. Az út közepéről eltöröttderekú kutya fartal be a kapun az életre. A szekeres feléje billenti az ostornyelet: - Ott lakik a jézusfaragó ember! - Ki lakik ott? - Valami országcsuda. Míg étetünk, megnézheti! - veti hátra.