Jó szerencsét! [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy királyi város. Körmöczbánya, mint a neve is mutatja: bányaváros. Ott van Felső-Magyarországon, a Kárpátok északnyugoti részén a Fátra-hegység egyik szoros-völgyében. A völgy hasonlít egy szabálytalan alakú behorpadozott üst aljához. Egyik magas hegyének tövén lapos, szemölcsforma kinövés van, melyen egykor erős felsővárának néhány falrésze s bástyáinak romja áll. E város híres, jeles, nemcsak nálunk szép hazánkban; hanem az egész világon. Hírességét maga az őstermészet nyújtja; mert alapja, talaja: a hiúság földje. A föld, alakulásának folyamában csillogó fémet alkotott itt kérgének számtalan összetételeiben. A kéreg nem volt egyéb sárképződménynél, vagy jobban mondva: salak. Az emberek, midőn elfoglalták a földet, minden kétséget kizáróan birtak egy nemes ösztönnel. Ezt az egyetlen nemes ösztönt nevezzük el: szerelemnek; a szerelem volt ősanyja úgyis az emberiségnek; mindennek, a mi az ember lényében nagy és nemes: bálványa a fügefalevél-korszaknak, bálványa ma is mindennek, mindenkinek; talán egykorú a tengerek vizével s régibb a folyó-ágak képződésénél.