Jó volt élni [antikvár]

Anyám 8 éves korától írt naplót, jóformán élete végéig. Sajnos nagyrészét elnyelte két világomlás. Az itt kiadott összegezést - születésétől első házasságáig - évekig pötyögtette egy ujjal kis, hordozható írógépén az 1960-as évek végétől a 70-es évek elejéig főleg pici, balatoni "remetelakában". Csak gyerekeinek és unokájának szánta, kiadásra nem gondolt senki. Csak, mikor többen olvasták a kéziratot nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel, született meg a kiadás gondolata. A szöveget nagyrészt változatlanul hagytuk, s az akkori helyesíráson sem változtattunk. Mivel igazi napló, persze erősen szubjektív. Az idegennyelvű idézeteket én fordítottam, nagyon amatőr módon. A nagy világeseményekről kevés szó esik, csak ha személyesen érintették - mégis korkép egy bizonyos erdélyi osztály életéről az első világháború előtt és alatt. Sok hódítását olvasva talán beképzeltnek tűnhet, pedig ettől a legtávolabb volt. Inkább félénk, visszahúzódó, kisebbségi érzésekkel teli, ezért jegyzett fel aprólékosan minden sikert. Korának divat-típusa volt, szőke, fehérbőrű, kékszemű és száz százalékig nőies - ezért volt nagy hatással sokakra. Köszönet Somhegyi Juditnak, kinek lelkesedése, ösztönzése és végül szakmai szerepe nélkül ki tudja, valaha megjelent volna-e ez az írás. Neki köszönhetjük a címet is, mi pontosabban, tömörebben nem fejezhetné ki Anyám csodálatos életszeretetét és bizalmát egy Felsőbb Vezetésben. Sessoms-Sztojanovics Hella