Jörru története [antikvár]

Részlet: Tifelétek ugy hivnák, hogy: Gyurka, de itt Jörrunak hivták. Hadnagy korában Per Dryssen volt a neve, persze akkor még Trondhjemben lakott. Társai egymásközt Sorj-nak is nevezték, mert olyan volt a szeme, mintha mindig gyászolna. Azért volt szomoru, mert az apja, testvérei meg a nagybátyja rossz emberek voltak. Sok pénzük volt ugyan, de egy örökség miatt perlekedtek, gyülölték egymást. Ez fájt neki olyan nagyon. De ő azt hitte, hogy nem látszik meg rajta. Nem is hordta mindig a földön az orrát. Ugy élt, mint a norvég király többi fiatal hadnagya, csak vastag német könyveket is olvasott. Mást csufoltak volna ezért, de mert ő sohasem vitatkozott, hallgatott akár a régi Unióról, akár a nőkről, akár a Mars lakóiról volt szó, hát elnézték ezt a hibáját. Mindig csendesen ült, ha a mulatságokban nem is vett részt, de nem is rontotta soha el. A kis Holmquist párbajáig nem is vettek rajta észre semmit. Dyrssen a Holmquist segédje volt. Mikor a Ridderbjelke kardja megkarczolta a Holmquist mellét, Per Dyrssen arczczal borult a vivó terem padozatára és ugy zokogott. A többiek csodálkozva kérdezték, hogy mi a baja? Ő csak rámutatott a Holmquist mellére és azt mondta: Miért bántjátok az életet?