József, az ács [antikvár]

Részlet: Egy nyálas, nyúlós, őszi este Budapest egyik mellékutcájába sovány, hosszúkabátú fiatalember fordult be. Tétova, fáradt léptekkel ment a gyalogjárón s minduntalan megállt, hogy szemügyre vegyen egy-egy cédulát a kapun. Ilyenkor súlyos, ázott bőröndjeit letette a síkos kövezetre, rövidlátók módján összecsípte a szemét, sőt még a tenyerével is beárnyékolta, hogy az utcai lámpák ne zavarják. De vizsgálódásaival nem volt megelégedve, mert minduntalan hangosan szólt: - Hogy a fene enné meg! Aztán felvette megint súlyos bőröndjeit és továbbcammogott.