Jugoszlávia bombázása [antikvár]

Előszó Vannak könyvek, amelyekben nincsenek kitalált személyek és történetek. Ez is azok közé tartozik. Az élet gyakran az esti tévéfilmek rémtörténeteinél is hátborzongatóbb helyzeteket produkál. Ilyen volt Jugoszlávia hetvenkilenc napon át történő bombázása is. Az egykori Jugoszlávia, mint az elnemkötelezett országok vezérhajója, jelentős hadipotenciáUal rendelkezett, amelyet az ország széthullását követően csaknem teljes egészében a szerbek örököltek meg. Nos, ezt a haderőt egy harminq' láromszoros katonai túlerő próbálta jobb belátásra bírni ésszerű politikai kompromisszumok érdekében. Ez a történet kerete. A könyv azonban nem ermek a katonai összecsapásnak az elemzésével foglalkozik, hanem a bombázások hétköznapjaival, a mindennapi élet eseményvílágával. Persze a magam szemszögéből, hiszen nyü-ván mindenkinek megvan a maga háborús története: mindenki más helyzetből, más szemszögből élte (és talán irta) meg ezeknek a borzalmas heteknek a történetét. A kötetben szereplő írások folyamatosan, napról napra, óráról órára készültek, ahogyan az idő és a körülmények engedték. Utólag nyugalomban, békességben és mélységes csendt>en másféle naplót írnék, mint szüénák búgása mellett, sokszor gyertyafénynél. Csakhogy az már nem az egymást követő háborús napok élményvilágának - a légiriadók riadalmának, az elhúzódó háborúba való belefáradásnak, a helyzethez való kényszerű alkalmazkodásnak, a mindennapokkal való érzelmi és gondolati megbirkózásnak - a megjelenítése lenne, hanem a múlton való merengés, a „későn okosan" helyzetéből. Márpedig a bombázások núndezt jelentették egyidőben. Legfőképp azonban az örökös bizonytalanságot és a teljes kiszolgáltatottságból fakadó félelmet. Nem is annyira a bombázások veszélye, nünt inkább a megváltoztathatatlannak, megmerevedettnek és sérthetetlennek tíinő hatalom arroganciája nüatt, amely mindmáig nem változott. Más biztonságban élve mélázni a világ dolgairól, egy könyvtár templomi csendjében vagy fenyőkkel beültetett domboldal nyaralójában, mint egy lezárt országban, tudva azt, hogy - akárcsak másokat - áUandó megfigyelés alatt tartanak, lehallgatják a telefonomat, ellenőrzik a postámat, cenzúrázzák az e-maü küldeményeimet, követik mozgásomat, bármikor házkutatást tart-